Az implantáció története a kezdetektől a mai élethosszig tartó implantátumig

Posted by:

A szép fogak igénye egyidős az emberiséggel. A sugárzó mosoly minden időben az egészséget, az életerőt, a sikert és az energiát jelképezte. Gyönyörűen mosolyogni azonban csak teljes, egészséges fogsorral lehet. Az esztétika és a funkcionalitás egyformán fontos szerepet tölt be.

A kezdetek kezdetén

Az emberiség történetében a kezdetek óta vágy, hogy a hiányzó, tönkrement fogakat valahogy pótolják. Már évezredekkel előttünk is megpróbálták a fogat, rögtön annak elvesztése után, több-kevesebb sikerrel helyettesíteni. Minden elgondolható anyagot felhasználtak ehhez, de leginkább csontot, fát és elefántcsontot. Egyiptomi és etruszk múmialeletekben találták, hogy csonttal és elefántcsonttal kitöltött foghiányokat aranyszalaggal rögzítettek. Az inkák és a maják fogpótlásként féldrágaköveket ütöttek az állcsontba.

Időszámítás előtt 500 évvel készült etruszk fogpótlás lelet, részben saját fogból részben állatokból kiszedett, megformált fogból, arannyal rögzítve.

 

Fogat pénzért

A 17.-18. században jelent meg az a mai szemmel egyáltalán nem etikus gyakorlat, hogy más emberből származó fogat ültettek be. Leginkább Angliában és Franciaországban volt bevett szokás, hogy a tehetős emberek pénzt fizettek azért, hogy egészséges fogat ültessenek be a hiányzó foguk helyére. Ezeket a fogakat előszőr szegény emberekből bizonyos fizetség ellenében kihúzták, és a tehetős ember hiányzó foga helyére rakták.

Emellett akasztott emberekből is eltávolították a fogakat, ahogy azt egy 18. századi Goya festményen is láthatjuk. Ezt az általában csak rövid távon sikeres megoldást ma homológ fogimplantációnak nevezzük.

Modern kori kísérletek

A kihívás a mesterséges fog rögzítése volt, mivel a természetes gyökér hiányzott. A kísérletekben áttörést hozott a penicillin megjelenése, mert az antibiotikum hatása mellett a gyulladásos kilökődéses reakciók már kontrolálhatóbbak lettek. Így ezek a kísérletek megszaporodhattak, ésszerűsödhettek. Az implantáció úttörői különböző implantátum formákat találtak fel: Scialom tűimplantátuma, Linkow lapimplantátuma, Cherchev implantátumformája, a penge implantátum, csak néhány példa a sok közül. Ez a sokszínűség az innovatív feltalálók korai kísérleteit mutatja világszerte.

Ezek a formák és a korai terhelések már figyelembe vették a csont anatómiáját, azonban az esztétika és a hosszútávú funkcionalitás még nem volt szempont. Ezek közül az implantátumok közül sok évekig problémamentes volt, nagyon sok azonban csontkárosodáshoz és rosszabb végeredményhez vezetett, mint ami nélküle állt volna elő. Édesapám is, szájsebészként a 60-as években már több ilyen félresikerült kísérleti beültetést is eltávolított, és küzdött ezen esetek rehabilitációjával, melyek során nehéz helyzetű konzervatív megoldásokat kellett eszközölni.

Véletlen szerencse – a titán felfedezése

Az igazi  áttörés a múlt évszázad közepére tehető, egy különleges felfedezésnek köszönhetően, ez pedig az úgynevezett osseointegráció és a titán. „Osseo” jelentése „csont” az „integráció” pedig a „harmonikus illeszkedés egy rendszerbe”, jelen esetünkben a testbe.

Az implantátumoknál az volt a kérdés, hogy olyan anyagot találjanak, amit a szervezet nem csak hogy tolerál (elvisel), de ellenállás nélkül be is épít. Ennek az anyagnak a megtalálása egy szerencsés véletlennek és Branemark svéd orvos-biológus professzornak köszönhető, aki egy kísérlet során titáncsőbe helyezett gyógyszereket ültetett be egy nyúl csontjába. Amikor a csövet el akarta távolítani, akkor vette észre, hogy a titán teljesen összenőtt a csonttal. Ezt a felfedezését nagyon jól hasznosította aztán az emberi állcsontnál is, és megalkotta a csavarimplantátumot, amelyeknek az utódait a mai napig használjuk. Ez a felfedezés kijelölte a modern implantáció útját és sok ember életminőségében jelentős változást hozott.

Két ember akik megváltoztatták a világot: Branemark professzor (jobbra) Gösta Larssonnal, aki első implantátum beültetéses páciense volt, és aki több mint 40 évig, haláláig boldogan viselte fogimplantátumait.

A modern implantáció

Az utóbbi évtizedek tudományos eredményeinek, a rengeteg gyakorlati tapasztalatnak és a magas sikerességi mutatóknak köszönhetően az implantológia a fogászat elismert és nagyra tartott tudományága lett.

A csavarimplantátumok tovább fejlődtek, felületi kialakításuk, formájuk finomult, további fejlődést hozott, hogy az implantátumokat és a rá készült fogpótlásokat egy köztes rész, az implantátum feje köti össze.

A modern implantáció esszenciája:

  • Az implantátum titánból van.
  • Az implantátum felülete érdes.
  • Az implantátum csavaralakú.
  • Belső kötés van az implantátum és a fogpótlás között.

Implantáció napjainkban

Ma már csaknem 300 implantációs rendszer létezik a világon, ezek 90%-a felületkezelt, titánból készült csavarimplantátumot használ. Ezek közül néhány gyártó terméke kiemelkedően viselkedik, elenyészően minimális a kilökődés, a prémium implantátum gyártók esetében 1% alatti, mivel ezek gyártói rengeteg erőforrást és kutatási eredményt építettek, és mai napig is építenek be a termékeikbe.

A gyors fejlődésnek és a rengeteg kutatásnak köszönhetően újabb és újabb kezelési protokollok jelennek meg, melyek egyre biztosabb és hatékonyabb megoldásokat adnak a különböző foghiányos problémákra.

Implantáció élethosszig

Napjaink újdonsága például, hogy egyes gyártóknál az implantátum fej már nem ragasztással, hanem oldható kötésben, rácsavarozható módon kerül az implantátumra. Ennek előnye, hogy így a fogpótlásokat le lehet már venni az implantátumról. Tehát egy jól berakott, becsontosodott implantátum a különböző fejekkel különböző típusú fogpótlásokat viselhet. Így hozható létre az élethosszig tartó implantációs fogpótlás. Lehet hogy előszőr csak egy koronát visel egy implantátum, később, ha több foghiány is jelentkezik az implantátum szomszédságában, akkor ezt a koronát le lehet venni, és egy további implantátummal, híddal összekötve más típusú fogpótlásokat is lehet rá készíteni.

Az implantáció jövője

Széleskörű és sokrétű kutatások folynak továbbra is az implantáció körül, tudósok azon dolgoznak, hogy az implantátum felületét úgy alakítsák ki, hogy az minél gyorsabb gyógyulást és a csontba minél rövidebb beépülési időt eredményezzen.

Különböző kerámia-implantátum rendszerek tesztelése is folyik.

A “tissue engineering” a szövetek előállításával foglalkozik. Pozitív kutatási eredmények vannak már abban a témában is, hogy az implantációhoz szükséges állcsont mennyiségét hogyan lehet megnövelni. Ebben most a PRF technika a legelőremutatóbb és legtermészetesebb megoldás.

A kutatók robotrendszerek kialakításán is dolgoznak, melyek a mesterséges fogak implantációját könnyítenék meg. Ezeknek a módszereknek a teljesen pontos diagnosztika,  a digitális tervezés és emberi tévedéstől mentes kivitelezés lenne a nagy előnye. A fúrósablonok segítségével jóval könnyebb már most is az orvos dolga, azonban pillanatnyilag még nem tudjuk az orvost robottal helyettesíteni.

 

Cél az is, hogy az implantáció kimenetele minél biztosabban előrelátható legyen. Míg a 80-as években elégedettségre adott okot, ha egy implantátum egyáltalán begyógyult, ma már ebben a kérdésben szinte biztosra mehetünk.

Az esztétika területén is nagy a fejlődés. Ma már a hangsúly azon van, hogy a végeredmény a lehető legtermészetesebben nézzen ki.

0

About the Author:

  Legutóbbi bejegyzések
  • No related posts found.

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás